Formula Instituti Societatis Iesu (1550)

III. Gyula pápa Exposcit debitum kezdetű, 1550. július 21-én kiadott Apostoli Leveléből

... Alázatosan felkértek, hogy jóváhagyni kegyeskedjünk azt a Formulát, amely – ugyanabban a szellemben ugyan, de a tapasztalat alapján az előzőnél pontosabban és részletesebben – az említett Társaság Institutumát kifejti. A Formula szövege a következő:

1.   Mindaz, aki Társaságunkban, amelyet Jézus nevével óhajtunk megjelölni, a kereszt zászlaja alatt Isten seregébe akar állni, és egyedül az Úrnak és jegyesének, az Egyháznak akar szolgálni az Úr földi helytartója, a római pápa alatt, a tisztaság, szegénység és engedelmesség ünnepélyes örök fogadalmának letétele után, legyen eltökélve arra, hogy olyan Társaságnak lett tagja, amelyet főképpen arra alapítottak, hogy a hit védelme és terjesztése, valamint a lelkeknek a keresztény életben és tanításban való előmenetele érdekében, nyilvános szentbeszédekkel, előadásokkal és Isten igéjének minden egyéb szolgálatával, valamint Lelkigyakorlatokkal, gyermekek és tanulatlanok keresztény oktatásával,   szentgyónás-hallgatással és a többi szentség kiszolgáltatásával  a keresztény hívőknek főképpen lelki vigaszt  nyújtson; és nem kevésbé igyekezzen hasznosítani magát az ellenségeskedők kibékítése, a börtönökben és kórházakban sínylődők jótékony megsegítése és szolgálata, valamint a szeretet többi cselekedetei által, amint azt Isten dicsősége és a közjó megkívánja, mindezeket az említett munkákat pedig teljesen ingyenesen végezze és értük semmi díjazást el ne fogadjon. [Aki tehát a Társaságba lép] egész életében tartsa szem előtt elsősorban Istent, azután pedig  ennek az Institutumnak  jellegét, amely egy az Istenhez vezető út, és törekedjen teljes erővel elérni ezt az Isten által eléje tűzött célt; de minden egyes rendtag a Szentlélek által neki adott kegyelemnek megfelelően és hivatásának sajátos fokozata szerint.

2.   Ezért, nehogy valaki buzgó legyen de okosság nélkül, minden egyes rendtag fokozatára vonatkozó döntés, valamint a feladatok megválasztása és elosztása teljes egészében az általunk bármely időben megválasztandó rendfőnöknek, illetve az általa ezzel a joghatósággal felruházott helyetteseinek feladata lesz, hogy így megőrizzük a minden jól megszervezett közösségben szükséges megfelelő rendet. E rendfőnök jogában fog állni, hogy tanácsának meghallgatásával ennek az elénk tűzött célnak megvalósításához vezető Rendalkotmányt alkosson. E tanácsban mindig szavazat-többséggel történik a döntés. A rendfőnöknek joga van értelmezni mindazt, ami esetleg kétes az Institutumunkban, beleértve ezt a Formulát is. A tanácsot szükségképpen össze kell hívni, ha a Rendalkotmány megalkotásáról illetve megváltoztatásáról vagy egyéb fontosabb ügyről van szó, amilyenek például a megalapított házak vagy kollégiumok eladása vagy feloszlatása. E tanács a professzus Társaság tagjainak többségéből áll (Rendalkotmányunk magyarázata szerint), akiket a rendfőnök nagy nehézség nélkül egybe tud hívni.  Más, kevésbé fontos ügyekben a rendfőnök maga teljes joggal döntheti el és  parancsolhatja meg azt, amit Isten dicsőségére és a közjóra szolgálónak ítél az Úrban, amint azt a Rendalkotmány fogja megmagyarázni. A rendfőnök ez utóbbi ügyekben kikérheti testvéreinek tanácsát, amennyiben ezt hasznosnak tartja.

3.   Mindaz, aki e Társaságban professziót tesz le, nemcsak a professzió utáni első időszakban, hanem egész életében tartsa emlékezetében, hogy e Társaság összességében is, professziót tevő minden egyes tagjában is, hűséges engedelmességben  Szentatyánk III. Pál pápa, és utódai, a római pápák alatt szolgál Istennek az ő seregében; és bár az evangéliumból tudjuk,  igaz hittel ismerjük és szilárdan hisszük, hogy minden keresztény hívő alá van vetve a római pápának, mint főnek és Jézus Krisztus helytartójának, mégis az Apostoli Szék iránti készségesebb engedelmesség, a saját akaratunkról való lemondás és a Szentlélek biztosabb vezetésének elnyerése érdekében igen hasznosnak ítéltük, hogy mi mindnyájan egyenként, valamint mindazok, akik a jövőben ugyanezt a professziót le fogják tenni, a három szokásos fogadalom kötelékén túlmenően különleges fogadalommal elkötelezzük  magunkat arra,  hogy bármit is parancsoljon a mostani pápa, vagy bármelyik  későbbi  a lelkek javát és a hit terjesztését illetően, és bármely országba is akarjon küldeni bennünket, azonnal, minden kifogás és mentegetőzés nélkül – amennyiben rajtunk áll – parancsát teljesítjük; akár a törökökhöz, vagy bármilyen  más hitetlenekhez, beleértve az Indiáknak nevezett vidékeken élőket, akár bármilyen eretnekekhez, szakadárokhoz, vagy bármilyen hívőkhöz küldjön is.

4.   Ezért azok, akik hozzánk csatlakozni kívánnak, mielőtt ezt a terhet vállukra vennék, az Úr tanácsa szerint sokáig és alaposan fontolják meg, van-e annyi lelki tőkéjük, hogy e  torony felépítését befejezhessék, vagyis hogy az őket ösztönző Szentlélek ígér-e nekik annyi kegyelmet, hogy ennek a hivatásnak terhét az ő segítségével remélhetőleg elviselhessék. Miután pedig az  Úr ösztönzésére Jézus Krisztusnak e seregébe beléptek, éjjel-nappal csípőjüket felövezve készen kell állniuk ily nagy tartozás megfizetésére.

5.   Hogy pedig közöttünk ne létezhessen az ilyen küldetésekre vagy működési területekre  vonatkozó rendetlen vágyakozás vagy ellenérzés, mindegyikünk értse meg, hogy sohasem szabad, sem közvetlenül sem közvetve, az ilyen küldetésekre vonatkozólag a római pápához folyamodnia, hanem ennek minden gondját Istenre és a pápára mint annak helytartójára valamint a Társaság rendfőnökére kell bíznia. Magának a rendfőnöknek pedig, éppúgy mint a többieknek, nem szabad saját küldetésére vonatkozólag semmilyen irányban sem  a pápához folyamodnia, hacsak nem a Társaság tanácsára.

6.   Fogadja meg mindenki azt is, hogy a Társaság rendfőnökének mindabban engedelmeskedik, ami e  szabályunk megtartására vonatkozik. (E rendfőnöki hivatalra a lehető legalkalmasabb személyt fogjuk szótöbbséggel megválasztani, ahogy azt Rendalkotmányunk fogja megmagyarázni). A rendfőnök rendelkezni fog a Társasággal szemben a Társaság vezetéséhez, fegyelmezéséhez és kormányzásához szükséges minden joggal és hatalommal.  A rendfőnök pedig parancsolja azt, ami belátása szerint hasznos az Isten és a Társaság által eléje tűzött cél megvalósítására. Rendfőnöki tisztjének gyakorlásában tartsa mindig szem előtt Krisztus jóságát, szelídségét és szeretetét. Gondoljon mindig arra a példára is, amelyet  Péter és Pál adott.  ő is, említett tanácsa is mindig ezt az irányvonalat kövessék. Az egyes alattvalók pedig, mind a rendtartás igen nagy haszna, mind az eléggé nem magasztalható alázatosság állandó gyakorlása végett, a Társaság Institutum-át érintő minden dologban legyenek kötelesek nemcsak mindig engedelmeskedni a rendfőnöknek, hanem a benne mintegy jelenlevő Krisztust felismerni és illően tisztelni.

7.   Megtapasztaltuk, hogy örömtelibb, tisztább és embertársaink épülésére alkalmasabb az az élet, amely a lehető legtávolabb esik minden kapzsiság ragályától és a lehető leginkább hasonlít az evangéliumi szegénységhez. Jól tudjuk azt is, hogy Urunk Jézus Krisztus megígérte csak Isten országát kereső szolgáinak, hogy megadja nekik a szükséges eledelt és ruházatot. Ezért az egyesek és mindnyájan olyan értelemben fogadjanak örök szegénységet, hogy a professzusok sem egyénileg, sem közösségileg, sem  házaik vagy templomaik nem szerezhetnek sem jövedelmekre -, sem bevételekre -, sem vagyontárgyakra, sem ingatlanokra szóló polgári tulajdonjogot - kivéve csupán a saját használatukra  és lakásukra alkalmas ingatlanokat. Legyenek tehát megelégedve azzal, amit életfenntartás végett szeretetből adományoznak nekik.

8.   Házaink, melyeket majd az Úr jóvoltából kapnánk, az Úr szőlőjében folytatandó munkára, nem pedig iskolai tanulmányokra fognak szolgálni. Másfelől igen kívánatos lenne, hogy a lelkiéletre fogékony és a tudományok elsajátítására alkalmas ifjak közül néhányat az Úr szőlőjében dolgozó munkásnak képeznénk ki.  Ezek az ifjak Társaságunknak – a Professzus Társaságnak is – mintegy szemináriumát képeznék. Ezért a  Professzus Társaság birtokolhat majd a tanulmányoknak szolgáló kollégiumokat a tanulók számára, ha egyesek bárhol vallásos buzgóságból ilyeneket építenének és javadalmaznának. Már most kérjük, hogy mihelyt e kollégiumok megépülnek és javadalmakkal láttatnak el (e javadalmak nem származhatnak oly javakból, amelyek juttatása az Apostoli Szentszéket illeti), alapítsa meg azokat az Apostoli Szentszék, illetve tekintessenek általa megalapítottaknak. Ezek a kollégiumok birtokolhatnak bevételeket, járadékokat és vagyontárgyakat, amelyeket a tanulók használatára és szükségleteire kell fordítani. A fentemlített kollégiumokra és tanulókra vonatkozó minden igazgatói hatalom és felügyelet a rendfőnököt, illetve a Társaságot illeti. Az ő joguk a rektorok vagyis az igazgatók, valamint a tanulók kiválasztása, azok felvétele, elbocsátása, befogadása, kizárása, szabályzat alkotása a tanulók oktatása, kiképzése, nevelése és fegyelmezése, étel és ruházat szolgáltatása és minden egyéb igazgatás, vezetés és gondozás. Így sem a tanulók nem élhetnek vissza a kollégium javaival, sem a Társaság nem fordíthatja azokat a saját használatára, hanem csak a tanulók szükségleteinek kielégítésére. A tanulóknak olyanoknak kell lenniük, hogy értelmi képességeik és erkölcsi tulajdonságaik alapján joggal remélhetjük: tanulmányaik befejezésekor alkalmasak lesznek a Társaság tevékenységének végzésére, és így végül, miután a lelki életben és a tudományokban való előmenetelükről megbizonyosodtunk, elégséges próbaidő után felvehetjük őket Társaságunkba, Minthogy a Társaság minden tagjának papnak kell lennie, kötelesek, nem közösen vagy kórusban, hanem egyenként, az Egyház rítusa szerint elvégezni a zsolozsmát. A Társaság tagjai étel, ruházat és egyéb külsőségek terén kövessék a becsületes papok általános és jóváhagyott szokásait. Ha tehát valaki, vagy egyéb szükségből vagy pedig lelki előmenetel vágyából, e téren valamit megvon magától, ne kötelességből tegye ezt, hanem áhítatból ajánlja teste értelmes áldozataként kellő módon Istennek.

9.   A fent említett Pál pápánk és az Apostoli Szentszék kívánsága szerint a fentebbiekben igyekeztünk vázlatosan előadni az általunk választott életmódot. Ezt most azért tettük, hogy röviden összefoglalva tájékoztassuk az életmódunk felől tudakozódókat, valamint utódainkat is, ha Isten akaratából lennének valamikor olyanok  akik követik ezt az utat.  Megtapasztaltuk, hogy ez az út számos és nagy nehézséggel jár, és ezért kívánatosnak tartottuk annak elhatározását is, hogy senkit sem engedünk professzió letevéséhez e Társaságban, hacsak nem vetettük alá életét és tudását hosszú időn át igen alapos próbatételeknek (amint azt majd Rendalkotmányunkban kifejtjük).  Ez az Institutum ugyanis valóban teljesen alázatos és Krisztusban okos és a  keresztény  élet tisztaságában és a tudományokban kiváló embereket követel meg. Sőt azokat is, akiket akár a lelkiekben akár a testiekben koadjutoroknak, illetve skolasztikusoknak veszünk fel, csak akkor fogadjuk be Jézus Krisztus e seregébe, ha szorgosan megvizsgáltuk és e Társaság fentemlített céljára megfelelőnek találtuk őket. Ezeknek a koadjútoroknak és skolasztikusoknak, miután a Rendalkotmányban előírt próbákat kiállták és a próbaidőt letöltötték, áhítatuk és érdemük növelése érdekében fogadalmakat kell letenniük. Ezek a fogadalmak nem ünnepélyesek (kivéve néhány rendtagot, akik az általános rendfőnök engedélyével, áhítatuk és személyes kiválóságuk miatt, három ilyen fogadalmat ünnepélyes fogadalomként tehetnek le), hanem csak addig kötelezik őket, amíg az általános rendfőnök meg akarja tartani őket a Társaságban. Kérjük Krisztus Urunkat, hogy csekély kezdeményezéseinknek kedvezni méltóztassék az Atyaisten dicsőségére, akit egyedül illet tisztesség és tisztelet mindörökkön örökké.  Ámen.