Amikor a pápa a jezsuita hivatásról beszél...

Senkinek sem közömbös, hogy mások mit mondanak róla, fõleg ha jelentõs személyek véleményérõl van szó. A jezsuiták számára is fontos, mások véleménye, különösképpen ha Szent Péter utóda, a római pápa, beszél arról, hogy hogyan látja a rend küldetését a mai világban, mit is vár a Jézus Társaságától az Egyház a XXI. század elején. A jezsuiták 35. Általános Rendgyûlése során Benedek pápa két alkalommal is fordult a rend tagjai felé. E dokumentumokból készítettük az alábbi összeállítást.

I. Ki a jezsuita?

 

 

Jézus barátja

 

'Az evangelizáció (...) ma is megköveteli az Isten iránti teljes és hûséges odaadást: elõször Krisztushoz és az Egyházat irányító Lelkének figyelmes hallgatásához való ragaszkodást; az alázatos engedelmességet a Lelkipásztorok iránt, akiket Isten állított oda, hogy népét vezessék; továbbá körültekintõ és õszinte párbeszédet korunk társadalmi, kulturális és vallási igényeivel.  Amint tudjuk, mindez feltételezi a Vele tartott besõséges közösséget, aki arra hív minket, hogy barátai és tanítványai legyünk, az élet és tett közösségét, melyet a szavára való hallgatás táplál a szemlélõdés és ima, a világ mentalitásától való elszakadás és a szeretete felé történõ folytonos megtérés által, hogy Õ, Krisztus legyen az, aki él és mûködik mindegyikünkben.  Ez minden keresztény missziós odaadása hiteles sikerének titka, és méginkább mindazoké, akik az Evangélium közvetlen szolgálatára hivatottak.'

 

Az Evangélium bátor és lelkes hirdetõje

 

'Amint a Formula Instituti-tok mondja, a Jézus Társasága mindenekelõtt 'a hit védelmére és hirdetésére' lett megalapítva. Az új földrajzi horizontok megnyílásakor Szt. Ignác elsõ társai pontosan azért bocsátották magukat a pápa rendelkezésére, hogy 'ott alkalmazza õket, ahol úgy ítéli, hogy leginkább Isten dicsõségére és a lelkek hasznára vannak' (A Zarándok, - Visszaemlékezések, 85. sz.). Így kapták meg hivatásukat, hogy az Urat hirdessék a számukra még ismeretlen nemzeteknek és kultúráknak.  Bátorságuk és lelkesedésük, mellyel végrehajtották, mindmáig ihletként és példaként maradt meg: közülük Xavéri Szent Ferenc neve a leghíresebb, de még mennyié lehetne!'

 

A határterületek embere

 

'Szívetekbe vannak vésve VI. Pál szavai: 'Mindenütt az Egyházban, még a legnehezebb és legtávolabbi területeken is, ideológiák útkeresztezõdéseinél, társadalmi lövészárkokban, az égetõ emberi követelmények és az Evangélium örök üzenete között, a jezsuiták ott voltak és ott vannak' (1974. december 3-án, a  32. Általános Rendgyûlésen).'

 

 

 

II. Mit vár az Egyház a jezsuitáktól?

 

 

A távollévõk megszólítását

 

'Amint elõdeim többször is mondták, az Egyháznak szüksége van rátok, számít rátok, különösen azon földrajzi és lelki helyek elérésében, ahova mások nem vagy nehezen jutnának el.   (....) Ma az új nemzetek, melyek nem ismerik az Urat, vagy Õt rosszul ismerik, és így nem tudják Megváltóként felismerni, nem annyira földrajzi, hanem kultúrális szempontból vannak távol.  Nem annyira a tengerek és a nagy távolság képeznek akadályt az Evangélium hirdetõi számára, mint azok a határterületek, melyek az Istenrõl és az emberrõl alkotott hibás és felszínes nézet folytán a hit és az emberi tudás, a hit és a modern tudomány, a hit és az igazságosságért való törekvés közé ékelõdnek.'

 

Hidak építését

 

'az Egyháznak sürgõs szüksége van a szilárd és mély hit, a komoly kultúra és az emberség és a társadalom iránti igazi fogékonyság embereire, szerzetesekre és papokra, akik életüket arra szentelik, hogy pontosan e határterületeknél legyenek, hogy tanúságot tegyenek és megértessék azt, hogy a hit és az értelem, az evangéliumi lelkület, az igazságosság utáni szomj és a békéért való munkálkodás között igenis van összhang.  Csak így válik lehetõvé az Úr valódi arcának megismertetése oly sokakkal, akik számára manapság rejtett és felismerhetetlen marad.' 

 

Kiválóságot tudományok és erények terén

 

'Következésképpen a Jézus Társasága inkább ennek szentelje magát.  Legjobb hagyományához hûen továbbra is nagy gondossággal kell tagjait  a tudományra és erényre képeznie, a középszerûséggel való megelégedés nélkül, mert a szembesülés és a párbeszéd feladata a mai világ igen eltérõ társadalmi és kulturális vetületeiben és különbözõ gondolkodásmódjaiban a legnehezebbek és legfárasztóbbak közé tartozik. Az emberi, lelkiségi és kultúrális minõség és szilárdság iránti ilyen kutatásnak is meg kell határoznia a jezsuiták sokféle képzési és oktatási tevékenységének összességét különféle személyek körében, bárhol is legyenek.'

 

A legtávolabbiakkal is párbeszédben lenni, a világos katolikus identitás megtartásával

 

'A Jézus Társasága saját történelmében az Evangélium hirdetése és a világ kultúrái közötti találkozás rendkívüli élményeiben részesült - elég Matteo Ricci-re gondolni Kínában, Roberto de Nobilire Indiában, vagy a latin-amerikai 'Redukciókra'.  Joggal lehettek büszkék rájuk.  Kötelezve érzem magam, hogy arra buzdítsalak benneteket, hogy ugyanannyi bátorsággal és értelemmel újra nyomába lépjetek elõdeiteknek, de az Úrnak és Egyházának szolgálata iránti hit és buzgalom ugyanolyan mély indíttatásával.  Mindazonáltal mialatt Isten jelenlétének és mûködésének jeleit próbáljátok felismerni a világ minden részén, a látható Egyház határain túl is, míg erõfeszítést tesztek a megértés közös pontjai és a párbeszéd felépítésére azokkal, akik nem tartoznak az Egyházhoz vagy akiknek nehézségük van álláspontjainak vagy üzeneteinek elfogadásával, ugyanakkor hûségesen vállalnotok kell az Egyház alapvetõ kötelességét, hogy hû marad küldetéséhez, hogy teljesen Isten Igéjéhez ragaszkodjon, továbbá a Tanítóhivatal feladatát, hogy a katolikus tan igazságát és egységét annak teljességében megtartsa.  Ez nemcsak a jezsuita egyének személyes kötelezettsége: mivel egy apostoli testület tagjaiként dolgoztok, arra is legyetek figyelmesek, hogy mûveitek és intézményeitek mindig megtartsák egyszerû és világos  önazonosságukat, hogy apostoli tevékenységtek célja ne maradjon félreérthetõ és homályos, és hogy sokan mások osztozhassanak ideáljaitokban, és hatékonyan és lelkesedéssel egyesüljenek veletek, együttmûködve Isten és az ember iránti szolgálatotok kötelezettségével.'

 

A katolikus hit védelmét

 

'Amint jól ismeritek a Lelkigyakorlatok 'Két Zászló' nevû meditációját, számos alkalommal megvalósítva azt Szent Ignác útmutatásával, világunk a jó és a rossz közötti harc színhelye, ahol hatalmas negatív erõk vannak mûködésben, melyek kortársaink lelki és anyagi lealacsonyodásának drámai  helyzetét alakítják ki, mely ellen többször kijelentettétek, hogy küzdeni akartok, elkötelezve magatokat a hit szolgálatában és az igazságosság elõmozdításában.

Ezek az erõk manapság többféleképpen jelennek meg, különösképpen a kultúrális irányzatokon keresztül, melyek gyakran dominánssá válnak, mint a szubjektivizmus, relativizmus, hedonizmus és a praktikus materializmus.  Ezért kértem elkötelezettségtek megújítását, hogy a katolikus tant elõmozdítsátok és megvédjétek 'különösen azokon a neuralgikus pontokon, melyeket a mai szekuláris kultúra erõsen támad', melyek közül néhányat példaként hoztam fel levelemben.  A manapság folyamatosan vitatott és megkérdõjelezett témák, a Krisztusban való üdvösség minden ember számára, a szexuáletika, a házasság és a család, a jelen kor valóságában lesz elmélyítve és megvilágosítva, de ugyanakkor összhangban a Tanítóhivatallal, mely nem akar zûrzavart kelteni Isten népének körében.'

 

 

 

III. Néhány jezsuita sajátosság

 

 

A pápával való szoros kapcsolat

 

'arra hívtalak és ma is hívlak benneteket, hogy gondoljátok át, hogyan lehet újra fellelni a Péter Utóda iránti engedelmesség sajátos 'negyedik fogadalma' legteljesebb fogalmát, mely nemcsak a készséget hordozza magában, hogy messzi földekre legyetek küldve, hanem - az 'Egyházzal és az Egyházban való érzület' igazibb ignáci szellemében -, a Krisztus földi helytartója iránti 'szeretetet és szolgálatot' azon 'effektív és affektív' odaadással, mely titeket drága és szolgálatában pótolhatatlan munkatársaivá tesz az egyetemes Egyház számára.'

 

Lelkigyakorlatok

 

'Végül felhívom külön figyelmeteket a Lelkigyakorlatok azon szolgálatára, mely kezdettõl fogva meghatározta Társaságotokat.  A Lelkigyakorlatok lelkiségetek forrása és Rendalkotmányotok mátrixa, de az Úr Lelkének adománya is, melyet az egész Egyháznak adott: rajtatok áll, hogy a lelkek spirituális növekedésének, az imádságba és a meditációba való bevezetésének értékes és hatékony eszközévé tegyétek ebben az elvilágiasodott korszakban, ahol Isten hiányzani látszik.  Éppen a múlt héten nekem is hasznomra váltak a Lelkigyakorlatok, együtt legközelebbi munkatársaimmal a római kúrián, Albert Vanhoye nagyszerû bíboros rendtársatok vezetése alatt.  A jelen korszakban, ahol a zûrzavar és az üzenetek sokasága, a helyzetek gyors változása különösen megnehezíti kortársaink számára, hogy saját életüket rendbetegyék és határozottan és örömmel válaszoljanak a mindegyikünket szólító Úr hívására, a Lelkigyakorlatok Isten önmagunkban, körülöttünk és mindenben való keresésének és megtalálásának útját és módját jelentik, hogy akaratát felismerjük és azt gyakorlatba ültessük.'

 

Nevelés

 

'Az Egyház evangelizációs munkája nagyon számít a Társaság nevelõi felelõsségére a teológia, a lelkiség és a misszió terén.' 

 

 

A szegények szeretete

 

'bátorítalak benneteket, hogy folytassátok és újítsátok meg a szegények közötti és a szegényekkel tartó küldetéseteket.  Sajnos nem hiányzanak a szegénység és kitaszítottság új okai egy olyan világban, melyet súlyos gazdasági és környezeti kiegyensúlyozatlanságok jellemzik, továbbá azon globalizációs folyamatok, melyeket inkább az egoizmus irányít, mintsem a szolidaritás, valamint megsemmisítõ és abszurd fegyveres összetûzések.  Amint az aparecidai kegyhelyen összegyûlt latin-amerikai püspököknek elmondhattam, 'a szegényekre szentelt külön eltökéltség abba az Istenbe vetett krisztológiai hitben foglaltatik, aki érettünk szegénnyé lett, hogy szegénységével minket gazdagítson (2Kor 8,9)'.  Természetes hát, hogy aki igazán Jézus társa akar lenni, osztozik a szegények iránti szeretetetében.'

 

Menekültek szolgálata

 

'Visszaemlékezve P. Arrupe utolsó távolba látó intuícióit, és azokat továbbfejlesztve, Társaságotok továbbra is érdemhozóan elkötelezi magát a menekültek szolgálatában, akik gyakran a legszegényebbek a szegények közt, és nemcsak anyagi segítségre van szükségük, hanem mélyebb lelki, emberi és pszichológiai közelségre is, mely szolgálatotokhoz sajátosan tartozik.'