A jezsuiták képzése

A jezsuita képzés két fõ jellegzetességgel bír. Az elsõ jellemzõ, hogy a képzés hosszú és alapos. A belépéstõl gyakran 10-12 év is eltelik, elméleti és gyakorlati idõszakok váltakozásában, mire valaki pap lesz és gyakran 15 év mire teljes jogú ún. professzus jezsuitává válik. A jezsuita képzés másik jellemzõje, hogy rugalmas. A Társaság mindig azt nézi, hogy hol áll az egyén, mi az amire szüksége van ahhoz, hogy jobb lelkipásztor lehessen, mi az a különleges tanulmány, ami a majdani apostoli feladatához hasznos lesz.

 

Ebbõl következik, hogy a jezsuita képzés alábbi lépcsõi, és a hozzátartozó idõtartamok, csak hozzávetõlegesek. Másképp képzõdik az a fiatal, aki 18 évesen lép be érettségi után és az, aki diplomásként, kispapként, vagy esetleg már papként válik jezsuitává. A szerzetes testvérek képzése is más (többnyire rövidebb), mint azoké, akik papságra készülnek. Más képzést kap, aki média munkát fog végezni és mást, aki teológiai tanár lesz.

 

Noviciátus (újoncidõ)

 

Aki jezsuita szeretne lenni elõször egy két évig tartó noviciátusi idõt tölt a rend kötelékeiben. Ez az az idõ, amikor az ember begyakorolja magát a jezsuita életbe: az imába, a közösségi életbe, a jezsuita lelkiségbe és eljárásmódba. Ez az idõ az önismeret és az intenzív párbeszéd ideje is, elsõsorban a Jóistennel, és a társakkal. A novíciusokat egy lelkivezetõ, a novícius mester kíséri lelki és közösségi élményeik megértésében és elmélyítésében. A noviciátus egy intenzív lelki út, amely központjában a 30 napos lelkigyakorlat áll. A noviciátus idejéhez tartoznak más gyakorlatok (probációk) is, melyekben szintén kipróbálhatja magát a novícius: korházi szolgálat, fogyatékosok-, hajléktalanok segítése, gyalogos zarándoklat, stb.

A két éves próbaidõ után a novícius örökfogadalmakkal kötelezi el magát, hogy szegényen, tisztán és engedelmesen követi a mi Urunkat Jézust, és belép az Õ Társaságába.

 

A fogadalomtétel után a jezsuita skolasztikusnak (tanuló rendtagnak) számít.

 

 

Juniorátus

 

A juniorátus célja idegen nyelv tanulása és az általános mûveltség fejlesztése. Ez a szakasz általában egy évig tart. Ennek fõleg akkor volt jelentõsége, amikor még többségében 18 éves fiatalok léptek be a Társaságba. Mivel ma sokan már idõsebben és egyéb tanulmányok után érkeznek erre a lépcsõre gyakran nincs már szükség.

 

 

Filozófia

 

A filozófiai tanulmányoknak két fõ célja van. Az egyik, hogy elõkészít a teológiai tanulmányokra, ugyanis a teológiai tudományok megértéséhez feltétlen szükséges az emberi gondolkodás történetének ismerete és a gondolkodási képesség fejlesztése. A filozófiai tanulmányok másik célja, hogy felkészítsen a kortársainkkal való párbeszédre. A józan ész lehet az a közös alap, amirõl minden dialógus elindulhat. A filozófiai tanulmányok hossza két, három, sõt esetleg négy év. 

 

 

Magisztérium

 

Ez egy rendszerint két évig tartó gyakorlati idõszak, amikor a fiatal jezsuita kipróbálhatja magát apostoli körülmények között. A magisztériumi feladat igen sokrétû lehet, kezdve a középiskolai kollégiumi nevelõségtõl (Miskolci Jezsuita Gimnázium), a plébániai munkán át, az újságírásig vagy a rádios munkáig (Vatikáni Rádió).

 

 

Teológia

 

A teológiai alaptanulmányok általában négy évig tartanak, mely során a jezsuita Szentírás tudományt, dogmatikát, erkölcstant, és más teológiai tárgyakat tanul. Míg a filozófiai tanulmányoknál a puszta értelem általi megismerés áll a középpontban, addig a teológiában a hit általi értelmes megismerés adja meg a tanulmányok irányát. A teológia két fõ forrása a Szentírás és a hagyomány, azaz kétezer év keresztény gondolkodásának összessége.

 

 

Diákónus és papszentelés

 

Általában a teológiai tanulmányok 3. évében kerül sor a diákónusszentelésre és fél, vagy egy évre rá a papszentelésre.

 

 

Papi szolgálat gyakorlati évei

 

Miután a jezsuita rendtagokat pappá szentelték, rendszerint néhány éves kifejezetten lelkipásztori munka következik.

 

 

Posztgraduális tanulmányok

 

A posztgraduális vagy speciális tanulmányok a fiatal szerzetes adottságainak, valamint a lelkipásztori szükségleteknek megfelelõen kettõ-négy évig tarthatnak és licenciátusi, mesteri, vagy doktori fokozat elérésével zárulnak.

 

 

Tercia

 

A kiképzés legvégén a tercia (a két év noviciátus után a harmadik probációs idõ) következik. Ez egyben az eddigi jezsuita élet tapasztalatainak a kiértékelésére szánt idõ is. A tercia lényeges eleme a 30 napos nagylelkigyakorlat, amelyet a jezsuiták ekkor végeznek másodszor és rendszerint utoljára. A tercia közvetlenül az ünnepélyes fogadalmakra készít fel, amelyekkel a szerzetes nyílvánosan és ünnepélyesen elkötelezi magát a rend mellett. Ettõl kezdve válik a jezsuita professzus, vagy teljes jogú rendtaggá. Ekkor teszi le a jezsuita a negyedik, a pápa iránti különleges engedelmességi fogadalmat.

 

A hosszú képzés magyarázata

Szent Ignác és az elsõ társak ideálja az volt, hogy a Társaság legyen inkább kevés, de kiváló tagokból álló apostoli közösség legyen: 'Megtapasztaltuk, hogy ez az út számos és nagy nehézséggel jár, és ezért kívánatosnak tartottuk annak elhatározását is, hogy senkit sem engedünk professzió letevéséhez e Társaságban, hacsak nem vetettük alá életét és tudását hosszú idõn át igen alapos próbatételeknek. Ez az Institutum ugyanis valóban teljesen alázatos és Krisztusban okos és a  keresztény  élet tisztaságában és a tudományokban kiváló embereket követel meg.' (Formula Instituti, 9) Ez az oka a rendkívül hosszú képzési- és próbaidõnek.