Egy lelkigyakorlat margójára

Molnár Renáta személyi edző és P. Hofher József jezsuita atya 2011. júliusában, Dobogókőn, egy új típusú lelkigyakorlatra, Jézusi gyaloglásra hívott mindenkit, aki testi-lelki feltöltődésre vágyott.

Mi adta az ötletet a lelkigyakorlathoz?

Mint tudjátok, két évvel ezelőtti autóbalesetem után hosszú hónapokig a mozgásban korlátozva amúgy sem karcsú termetem erősen meg növekedett. Egy kedves ismerősöm e-mailben küldött egy jópofa levelet, melyben a következő dicsérő összegzésként megjegyezte: "Atyám! Maga annyira sokoldalú, hogy majdnem gömb."

A kedves szembesítés és Molnár Renáta, személyi edzővel való találkozás és beszélgetés egy Cursillós hétvégen adta az ötletet, hogy kombináljuk az imádságot a mozgással. A meditációt kiegészítő sportként az északi botos gyaloglást (nordic walking-ot) választottuk, amely leginkább összhangban van a kereszténység zarándok hagyományaival.

Az elhatározásban erősítőleg hatott Bagdy Emőke, a Károli Gáspár Egyetem pszichológiai tanszékvezetőjének egy korábbi előadása, illetve nemrég megjelent könyve (Hogyan lehetnénk boldogabbak?), ahol a gyógyulás és lelki harmónia megteremtésében a kegyelem mellett az általunk vállalható tevékenységként a kacagás, a lazítás, az érintés és a segíts mellett a sor elején a kocogást is javasolja.

Ugyancsak felötlött bennem Jálics Ferenc atya által javasolt prioritási sorrend, melyet a szemlélődő életforma kialakításának útján javasol nekünk. Már a második helyen a mozgást ajánlja (alvás, mozgás, imádság, közösségépítés-család és munka). Hogyha az orosz zarándok történetét is megemlítem, aki a szüntelen-imádság útját kereste, akkor pillanatok alatt világossá válik, hogy mennyire összekapcsolódik az imádság a mozgással, illetve a gyaloglással.

Miért kapta a lelkigyakorlat a "Jézusi gyaloglás" címet?

Jézus nevével való imádság a kezdetekhez vezet vissza az imádkozót. Maga az Úr bíztatja övéit: "Kérjetek bármit a nevemben " Mivel úgy a szemlélődésnek mint a gyaloglásnak megvan a maga ritmusa, ezért könnyű volt összekötnünk a névvel, Jézus nevével. Ez a név köt össze minket az Úrral és a Szentlélek erejével. Ez a név volt az erőforrásunk és gyógyítónk a lelkigyakorlat folyamán.

Kik vettek részt a lelkigyakorlaton?

A létszámot  - szűkre szabva - 12 főben jelöltük meg, hogy a technika elsajátításában több segítséget nyújthassunk a résztvevőknek a hét folyamán.

Végül a 9 fő, akik részt vettek a lelkigyakorlaton igazán testvéri közösséget alkottak, annak ellenére, hogy a csoportban szilenciumot tartottunk. Az egyik résztvevőnk a maga 76 esztendejével vitézül állta a "versenyt" a többiekkel.

Külön szerencse, hogy a csoport, különböző szintekről indult, ami a lelkigyakorlatos tapasztalatot illeti. Így láthattuk, hogy nagyon sokaknak ajánlható ez a kurzus a jövőben.

Voltak rutinos zarándokok is közöttünk, bár mi hangoztattuk, hogy ez a lelkigyakorlat klasszikus értelemben véve nem zarándoklat. Sokkal inkább a hétköznapok útja, gyakorlata, úton járok "eledele", mely segít a belső harmónia és szeretetteljes élet kialakításában.

Egyik résztvevőnk korábban alapított egy zarándokközösséget "Fertőzően Egészségesek Kis Körei" névvel. Reméljük a mi kezdeményezésünk is fertőző lesz.

Ha már itt tartunk mik a terveik a jövőt illetően?

Nagy terveink nincsenek, de hasznos lenne, ha az európai keresztény spiritualitás is többet tudna mondani a test szerepéről, méltóságáról. Rengeteg keleti spirituális út van, mely szoros kapcsolatban van különböző testgyakorlatokkal. Furcsa, hogy pont a kereszténység nagyon szűkszavú ezen a téren, pedig üzenetünk lényegéhez tartozik a megtestesülés tana. Botrány, hogy sokszor a keresztények rendkívül negatívak, mikor testi valóságunkról beszélünk, szólunk. A testet csak a bűn táptalajának látjuk. Sokszor semmi pozitív gondolatot nem jut eszünkbe, mikor testünkről beszélünk. Talán az ébredés egy apró állomása lehet ez a lelkigyakorlat, ahol a testi egészségről, helyes táplálkozásról is szó esik.

És mi lesz a "sokoldalúsággal"?

Amikor meghirdettük Renátával a lelkigyakorlatot, említettem neki, hogy a lelkigyakorlatozók jót nevetnek rajtam amikor meglátnak, mert valószínűleg egy sportos fazont képzeltek maguk elé, aki majd a lelkigyakorlatot tartja.

Renáta nyugtatgatott, hogy pont ezáltal lesz hiteles az egész, hiszen a meghívóban jeleztük, hogy a lelkigyakorlatot mindenkinek ajánljuk: kezdőknek, túlsúlyosoknak, cukorbetegeknek. A hirdetésben leírtuk azt is, hogy a részvétel semmiféle fizikai előképzettséget nem igényel. Így mint "élő példa" és aki nagyon megszerette ezt a gyaloglási technikát ajánlhatom, hogy a jövőben bátran keressen minket, ha kedvet kapott a lelkigyakorlathoz.

P.Hofher József SJ