A világi hivatás és a lelki hivatások különbsége

Nyomtatóbarát változatSend by email

Hogyan lehet különbséget tenni a két út között? Az Evangéliumban azt látjuk, hogy Jézus bár mindenkit meghívott a hitre, de egyeseket külön kiválasztott, hogy mindig vele legyenek, és prédikálni küldje őket (vö. Mk 3, 14). Nekik mindent el kellett hagyni Jézus hívására. Az emberek többségétől viszont Jézus sosem kért ilyet, de ez mégsem jelentette azt, hogy ők kevésbé szerették Őt. Lázár és Jézus között például nagyon mély barátság volt - Jézus meg is siratta Lázár halálát - de őt mégsem hívta olyan jellegű követésre, mint az apostolokat.

A svájci teológus, Hans Urs von Balthasar úgy kommentálja ezt, hogy a világi hivatás a keresztény ember alaphivatása, amit a keresztséggel együtt kapunk. A lelki hivatások esetén viszont van egy további, később megjelenő hívás, ami kiszólítja az embert a szokásos környezetéből. Ez utóbbi esetén szükségszerűen van bizonyos feszültség, hiszen a család utáni vágy és valamilyen világi foglalkozás vonzása valamilyen formában mindenkiben jelen van. Ezek természetes, normális emberi vágyak. A lelki hivatása nem annak van, akiben ez hiányzik! Elég nagy baj volna, ha a családi élettől vagy a munkától való menekülésből vonzódna valaki a papság vagy szerzetesség felé. A kérdés, az inkább az, hogy ezeken a természetes és jó emberi vágyakon kívül van-e vajon olyan jel, ami a lelki hivatás jelenlétére utal. Ha ilyen nincs, akkor világi hivatásom van, és nem kell ehhez valamiféle újabb, a keresztségben kapott hivatásra ráadásképp érkező megerősítésre várni.