...ajándékokat adtak neki…
2012. január 8. Vízkereszt – „B” év, Mt 2, 1-12
Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte. Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek. Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte! Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a gyermeket anyjával, Máriával. Földe borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. 
Mit hoztál ajándékba? – kérdezte öcsém, és már nyúlt is Bandi bácsi zsebébe. Jól tudta, hogy ott mindig akad csokoládé. Öcsém akkoriban 5 éves volt. A kortárs viszont egész életében ajándékot vár, és amikor megkapja, észre se veszi. Mert csak a csomagolást nézi. Jézus maga volt az ajándék, de csomagolása igen prózai, vidékies, szegényes volt: szalma. A bölcsek ezt igyekeztek jóvá tenni, amikor aranyat, tömjént és mirhát tettek lábaihoz. Mária és József illedelmesen megköszönték. Heródes viszont fukar volt, és nem küldött semmiféle ajándékot a rivális kisdednek. S persze hazudozott. Lehet, hogy a kettő együtt jár?
Az elmúlt húsz évet a korábbi negyvenhez hasonlítva talán semmi sem különbözteti meg jobban, mint a csomagolástechnika szédületes fejlődése. Mennyiségileg és minőségileg. Gyerekkoromban, ha elmentem a Fény utcai piacra, ügyelni kellet a bevásárlás sorrendjére,nehogy a krumplit ráborítsák a törékeny tojásokra. Ma mindent többszörösen becsomagolunk. Most, karácsonykor, még a csomagolást is becsomagoljuk. Ezt nevezzük ajándékcsomagolásnak. És persze a kommunikációnk is ilyen: sokszoroson becsomagolt. Ezt nevezzük hol reklámnak, hol marketingnek. Most, hogy a karácsonyi ciklus a betlehemi nagy ajándékozással zárult le, jó lenne a dolgokat ismét a maguk egyszerűségében látni: csomagolatlanul, kendőzetlenül.
Kiss Ulrich SJ
