Hogyan lettem Jve Margit?

Talán már gimiben kezdődött az egész. Abban az időben sokat álmodoztam egy külföldön töltött évről. De az álmodozás szintjén meg is álltam.

Aztán évekkel később észrevettem egy plakátot a Párbeszéd Házában, amelyben egy jezsuita program keretében Franciaországba keresnek önkénteseket. Rögtön eszembe jutott a gimis álom. És persze az épp aktuális problémáim, amiknek azt gondoltam jót tesz majd egy év „pihenőpálya”, amíg Franciaországban távol vagyok tőlük.

Tehát elkezdtem tényleg komolyan foglalkozni a gondolattal, hogy külföldön töltsek egy évet. Amint egyre jobban körvonalazódott, hogy miről is szól egy ilyen év, úgy jött meg egyre jobban hozzá a kedvem. Olyannyira, hogy a gondolkodást elhatározás követte és szeptemberben Franciaországban találtam magamat.

Ez egy teljesen új világ volt nekem: a kerület a túlnyomóan afrikai lakossággal, több kultúrával, több vallással. A többi önkéntes: összesen öt nemzetiséget képviseltünk, elég széles korskálán. A jezsuita közösséggel való szoros kapcsolat. Az önkéntes munka, ami nálam több összetevőből is állt, de a leghangsúlyosabb egy olyan speciális szakmunkás iskolában való matek korrepetálás, ahol a 14-16 éves fiúk nem tudták a szorzótáblát.

Ahogy egyre több emberrel megismerkedtem, ahogy mélyültek a kapcsolatok, úgy derült ki számomra fokozatosan, hogy itt mindenki emlékezik a régi önkéntesekre és örülnek nekünk, számítanak ránk, akár öregek otthonában, akár ebédosztáskor hajléktalanoknak, akár a plébánián… stb. Hogy nem kell bemutatnom magamat, mert azzal, hogy azt mondom JVE Margit vagyok, azonnal tudják, hogy álljanak hozzám.  Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy az óriási különbségeken, akár kultúra, akár vallás terén, a segítő szándék milyen gyorsan hidat épít. Nagyon hálás vagyok, hogy most már ez a mondat: a különbözőség gazdagság, tényleg ezt jelenti számomra.

A másik dolog, ami igazán meglepett, hogy milyen hamar ismét rám találtak – a teljesen megváltotzott életkörülményeim közepette is – a „pihenőpályára” tett problémáim. Nagy élmény volt megélni – bár eleinte nem volt könnyű – hogy igazán ki vagyok, hogy van más megoldás is a problémáimra, mint elmenekülni előlük. Azt hiszem, hogy ezt az imák, megosztások nélkül nem fedeztem volna fel.  Nagy kincs számomra, amit hit terén megéltem az év során.

Visszagondolva, most már egy év távlatából erre az esztendőre hála van a szívemben Isten felé, hogy erre vezette az utamat.

(a JVC program francia neve JVE, jelenleg viszont a francia program szünetel)