Félreeső hely
2012. február 5. Évközi 5. vasárnap - B év, Mk 1,29-39
Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Mindjárt szóltak is Jézusnak – a tanítványok számára magától értetődőnek tűnt, hogy késedelem nélkül a Mesterhez fordulnak, amikor egy hozzátartozójuk, a közösség egy tagja szenvedett. És Jézus magától értetődően segített. És a meggyógyított magától értetődően nekilátott újra a szolgálatnak. Egy tökéletes közösség – mondhatnánk.
Ez a közösség azonban nem befelé fordul, hanem kétszeresen is kifelé: szolgálatát az ajtó előtt végzi, ott ahol ínség van, míg erejét a csendes, összeszedett imából meríti. Ehhez viszont félre vonul egy elhagyatott helyre, oda, ahol nincsenek tömegek. Három tere van tehát a közösségnek: az apostoli munkáé, az imádságé és az otthoné, a belsőéleté. Jézus itt arra tanítja követőit, és így minket is, hogy a hármat elválassza. A „Téged keres mindenki” kezdetű párbeszéd arra int, hogy a tanítvány ne a könnyű helyi sikert keresse, ebben lubickolva, hanem vigye el az örömhírt, így teljesítve küldetését. Megpihennie csak az ima idejére szabad.
Kiss Ulrich SJ
