A Szent Ignác-i examen a szerető figyelmesség imája. Kerete rendkívül egyszerű: napunk egy alkalmas időpontjában elcsendesedünk, és visszatekintünk az előző examen óta eltelt időre. Lényege a bennünk működő erők, belső megmozdulások mérlegelése, kiértékelése. Az examen gyakorlata azt szolgálja, hogy megérezzük, megtaláljuk Istent önmagunkban, teljes emberi személyiségünkkel odaforduljunk Istenhez.

 

Mi az, hogy examen?

A Szent Ignác-i examen – ahogy a latin eredetű szó sejteti is - egyfajta lelkiismeret-vizsgálat. Olyan folyamat, amelyben kifejeződik a jó és a rossz, az értékes és értéktelen elkülönül egymástól. Mégsem a múlton való rágódás, nem turkálás bűneink között, nem az önvád gyakorlása, hanem a valóságunk, Istennel való kapcsolatunk hálás tudatosítása.

 

Szent Ignác legbecsesebb negyedórája

Ha Ignác napi imádságának lerövidítésére vagy akár teljes elhagyására kényszerült is, az examenről sosem mondott le. Egyszer megkérdezték tőle, vajon hogyan érintené a jezsuita rend feloszlatásának híre. Azt válaszolta: a „negyedóra” után biztosan teljesen megnyugodna és visszanyerné lelki egyensúlyát. Pedig a rend megalapítása életének egyik legfőbb műve volt.

 

Gyakorlatban

Egy examen rendes körülmények között 15 percig tart, és jellegzetes időpontja az este. Szent Ignác a reggeli napindításnál és délben, ebéd környékén is ajánl egy-egy vissza- és előretekintést. Érdemes kikísérleteznünk, hogy melyek a számunkra alkalmas időpontok, mennyi időt szánunk a gyakorlatra, és milyen módon végezzük. (Támpontok, ötletek és részletesebb útmutatás az ajánlott olvasmányokból is nyerhetők.)

 

Tudatosítás és megkülönböztetés

Az examen gyakorlása abban segít, hogy megtanuljunk növekvő figyelemmel élni. Az eltelt időszak eseményeire úgy tekintünk vissza, mintha egy filmet néznénk. Nem akarjuk megváltoztatni és megmagyarázni azt, ami volt, egyszerűen szemléljük Isten szeretetének fényében. Az események és történések csak támpontok. Arra érdemes figyelnünk, mi az, ami hatott ránk, és hogyan érintette érzelmi életünket. Érzéseink, kedélyállapotunk, apró indulataink a mérvadóak. Ezeket a belső megmozdulásainkat érdemes aztán alaposan megvizsgálni, megkülönböztetni: melyek és hogyan vezettek Isten, a  szeretet felé, és melyek az önzés, a szeretetlenség felé. A megkülönböztetés gyakorlásával kifejlődhet bennünk az egyre biztonságosabb ráérzőképesség, amivel felismerhetjük saját életünkben a jó működését és a romboló tendenciákat. Csak a megkülönböztetés után fontolgatjuk cselekedeteinket: hogyan feleltünk ezekkel Isten vonzására.

 

Ima

Az examen imádság, nem önanalízis. Lényeges, hogy végzése közben jelen legyünk Isten számára, figyelmünket újra és újra visszahelyezve felé.

Így tudatosulhat bennünk, mennyi ajándékot kapunk minden nap Istentől, felfedezhetjük személyes szeretetének, gondoskodásának jeleit életünkben. Megszülethet bennünk a hála.

Tudatosulhat bennünk, hogy mi az, ami nyugtalanságot okoz és kiengesztelődést igényel életünkben: kiengesztelődést Istennel, másokkal, vagy önmagunkkal. Minden fájdalmunkat letehetjük Isten kezébe; ha rádöbbenünk, hogy eltévedtünk, visszatérhetünk hozzá.

Az examen a lelkiéletnek egyfajta összegzése: figyelmességben, hálaadásban, megkülönböztetésben, kiengesztelődésben és bizalomban megélt istenkapcsolat.