A Párbeszéd Háza története a XX. század lenyomata: 1912-ben épül, egyetemi kollégiumnak, filozófiai főiskolának, nyomdának és lapkiadóknak ad helyet. Az I. világháború alatt hadikórház, 1919-ben lefoglalják, 
szakszervezeti székház.
A húszas évektől ismét minden a régi, filozófiai főiskola és tanártovábbképzés is elkezdődik, továbbá mozitermet alakítanak ki. A nyilas hatalomátvétel után elkezdődik az üldözött zsidók mentése és elrejtése. A jezsuiták a svéd Vöröskereszt valamint a pápai nunciatúra menleveleivel üldözöttek százait mentenek meg. Igen sokat tesz az 
üldözött zsidók megmentése érdekében P. Raile Jakab SJ, akit a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet egyedüli magyar jezsuitaként a Világ Igazai kitüntetésben részesített. Menekült papok és katonaszökevények is menedéket találnak a Központban. Hamarosan megmentőikre kerül a sor, az 50-es évek elején az egyház- és szerzetesellenes üldöztetések idején. Az épületet 1950-ben államosítják, részben a Rajk Kollégium, részben a Közgazdasági Egyetem kapja meg, a kápolna pedig a Színművészeti Főiskola operatőri műterme.
Az épületet 2003-tól kapja vissza a jezsuita rend. Ekkor nyílik meg először a nagyközönség számára, a Kulturális Örökség napja keretében. Ma az épületben kap helyet a Párbeszéd Háza, mely a magyar jezsuiták kezdeményezésére jött létre Budapest szívében. Céljuk olyan szellemi központ kialakítása, ahol teremtő párbeszéd indul a hit, a kultúra és a társadalmi igazságosság szolgálatában.
A XVI. századtól induló, népszerű világi jámborsági mozgalomhoz, a Mária Kongregációhoz a jezsuitáknak is volt kötődése. A Kongregáció központjaként épült föl 1912-ben a Horánszky u. 20. szám alatti épületkomplexum, amely egyetemi kollégiumnak, nyomdának és lapkiadóknak is helyet adott.