|
|
 Nagyböjt 1. vasárnapja
A most kezdődő nagyböjti időszak első vasárnapján Jézus pusztai megkísértésének történetéről számol be Márk: "A Lélek azonnal kiűzte őt a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, megkísértette a Sátán, vadállatokkal volt együtt és angyalok szolgáltak neki". (Mk 1,12-13). A leírás a lehető legtömörebb, minden részletezést nélkülöz és csupán a lényegre figyel, vagyis Jézus pusztai létére. Metszően éles öt tőmondat követi egymást, mely Jézust csupa passzív szerepben mutatja be: 1. A Lélek kényszere veti ki őt a pusztába. 2. Negyven napig marad ott. 3. Megkísérti a Sátán. 4. Vadállatokkal él együtt. 5. Angyalok szolgálnak neki.
Bővebben...
|
|
|
|
Pünkösd utáni harmadik hét pénteke - számunkra az azt követő vasárnap, tehát a mostani - Jézus Szíve ünnepe. Hosszú időn keresztül nagy hittel, sőt hévvel ünnepelték. Manapság csendesebben, egyszerűbben. Ez helyes, de talán félszegnek mégsem kell lenni. S utánozni pedig pláne nem kellene a mai világot, melynek embere nem beszél szívesen érzelmi életéről. Helyette inkább autókra ragasztja a szívet, szívét, s hozzá angolul keríti a szót: I love ..., s jönnek a legkülönfélébb dolgok: macskák, kutyák, tücskök, bogarak...
Bővebben...
|
|
|
 Íme, hitünk szent titkaSzentháromság vasárnapját az Úrnapja követi. A háromságos egy-Isten legmagasztosabb és legintimebb belső titkának ünneplésére az Egyház tehát Isten Fia időben és térben szétosztható jelenlétének fölmutatásával válaszol. A megfoghatatlan bensőségességtől haladunk a tapintható-látható kinyilvánítás felé úgy, hogy a szentmise - mint egy szünetlen forrás - kapuként nyílik meg és tárja elénk Isten intim bensőséges misztériumát.
Bővebben...
|
|
|
 Isten igaz ikonjaA Pünkösdöt követő Szentháromság-vasárnapot a hitvallás vasárnapjának is nevezhetjük. A Szentlélek eljövetelének ünneplésével ugyanis lezárult az egyházi évnek a kinyilatkoztatás kulcs-eseményeire - időrendi sorrendben - figyelő szakasza és most az Egyház összegző erővel az Egészre, a Teljesre, a Mindenre figyel, az egyetlen Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek. Ami az Isten - természete szerint - az egy, és aki az Isten - személye szerint - az három.
Bővebben...
|
|
|
 "Maradjatok, amíg erő nem tölt el" Az evangéliumok a húsvéti események lezárásaként Jézus mennybemeneteléről számolnak be és ezzel ér véget híradásuk az üdvösség örömhíréről. Amikor a Mester utolsó alkalommal találkozott velük az utolsó vacsora termében, átadta nekik a missziós parancsot: "Menjetek a föld végső határáig és tegyetek tanúságot a történtekről. Majd Lukács szövege szerint Jézus hozzátette "Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasból titeket!". Aztán kivezette őket Betánia közelébe, majd áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe. A tanítványok pedig visszatértek Jeruzsálembe.
Bővebben...
|
|
|
Az utolsó vacsora titkokkal terhes légkörében Jézus búcsúzkodik. Takarékosan bánik az idővel, most minden perc drága. Szemközt áll az "ő órájával", amiért jött, és szemközt áll az örökkévalósággal, mely várja. Még egyelőre az utolsó vacsora termében, de gondolatban már az atyai házban. A lényeg persze változatlan: itt kötényt kötve lábat mos és kenyeret-bort oszt, odaát majd - a mennyei hazában és házban - ugyanúgy a szolga kötényével fölszerelve, asztalt terít. "Atyám házában sok lakóhely van" - mondja most és vígasztal bennünket, hogy majd visszajön értünk: "Ha elkészítettem a helyet, ismét eljövök és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat, ahová megyek."
Bővebben...
|
|
|
 (Húsvét 3.vas.A.év)
Jeruzsálemtől Emmausz - az Írás tanúsága szerint - hatvan stádium távolságra fekszik. Ütemes lépéssel kétszer három óra alatt meg lehet járni - oda és vissza. Ha ezt az utat lelkileg teszem meg, magába sűríti az egész életet. Oda és vissza. Istentől el. És vissza hozzá. Kifelé a szent Városból, és vissza Jeruzsálembe.
Bővebben...
|
|
|
 Húsvét 2. vasárnapja - Fehérvasárnap
Meglehet, hogy az utókor ezt a századot a kételkedés századának nevezi majd. Mindenesetre a megelőző időkhöz képest - főként a nagy, őszinte egzisztencialista gondolkodók révén - a kételkedés nagyon mélyen megpecsételte jelen világunkat. És ez nem baj.
Bővebben...
|
|
