Megtestesülés - szenvedés-halál-föltámadás - mennybemenetel - Lélek-küldés voltak a főbb állomásai az isteni történésnek, melyeken keresztül az eddig rejtett isteni miljő az ember számára befogadható módon - és végérvényesen - felfedte, kinyilatkoztatta önmagát. Ha a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi események mozaikjait összerakjuk, akkor kibontakozik előttünk az Isten titka, Ő maga, a Szentháromság. Hogy ezt szemlélhessük, a múlandó, eseményszerű végesből a változatlan, örök megmaradóba kell átlépnünk - Isten - önmagában fennálló - világába.
Amikor hitvallást teszünk, akkor kifejezzük hitünket az egy Istenben: Atyában, Fiúban, Szentlélekben. A három részre tagozódó hitvallás nyitó és záró-szakasza az Atyáról, illetve a Szentlélekről szól, viszonylag kevés szóval. Ellenben a középső rész annál bővebben szól a Fiút érintő eseményekről.
A Szentháromság keresztény hitünk alapvető misztériuma - Isten ajándéka, mert emberi szellem ki nem találhatta. Istent senki nem látta, senki nem ismerte, csak az Egyszülött, aki az Atya kebelén nyugodott és ő nyilatkoztta ki - írja János evangélista.
Elmélkedésünkben a szentélető orosz ikonfestő, Andrej Rubljov - akit az ortodox egyház szentként tisztel - Szentháromságról festett, világszerte ismert és mindenki által csodált, ikonjához fordulunk és a kép fegyelmezett bibliai ihletéső kompozícióján keresztül próbálunk belépni az isteni misztérium világába.
Az ikonfestő a Teremtés könyvének elbeszélését illusztrálta, amikor három titokzatos angyal meglátogatja Ábrahámot. A mamrei terebintnél, tölgyfánál történt megjelenés a Háromság képe, mintegy a Krisztus által föltárt teljes Isten-kép előábrázolása.
Emlékezzünk az Ábrahámmal folytatott párbeszédre: a pátriárka hol "Te", hol "Ti" megszólítással fordul az angyalokhoz. Az egyes és többes szám váltakozása az EGY-re utal a HÁROMSÁG-ban, s úgy érthetjük, hogy Ábrahám hol az egyetlen Istenhez, hol a háraom isteni személyhez beszél.
Rubljov a hitvallásunk szóban megfogant - háromcikkelyű - igazságát Isten egyetlenségéről és hármasságáról három angyal hasonlóságával és azáltal fejezi ki, hogy egyetlen körbe foglalja őket.
Az Atyára vonatkozó - hiszekegybéli - szűkszavúság, sőt szinte szótlanság itt a baloldali angyalon ismerhető fel: a másik kettő személy felé fordulva ül, mintegy jelezvén, hogy bennük ismerhető fel: ruhájának színe nagyon halvány, meghatározhatatlan, szinte átlátszó. A középső angyal - aki szemben ül velünk - a Credo Krisztusa, valóságos Isten és valóságos ember. Sokat és határozottan beszél róla az emberi szó és a festő ecsetje is. Ruhája tiszta, határozott színű: kék és barna, kettős természetének megfelelően. A kék a mennyet, az istenséget, az időtlen, változatlan örökkévalót jelenti, míg a barna a földet, az emberséget, a változásnak, múlandóságnak kitett világunkat jelképezi. A középső angyal mögött egy fa emelkedik, gyökerei a földbe kapaszkodnak, ágai az ég felé nyúlnak. Ez az ember-természetű Jézus kereszt fája, ami az Isten-természetű teremtő Krisztus révén egyúttal a paradicsom fája.
A Szentlélekről szólva a Hiszekegy ismét rövid és szűkszavú, mert az életet adó tulajdonságán túl konkrét, fogható történetit aligha mondhatunk, ugyanis életet faksztó és tápláló tevékenysége titokban folyik. Megjelenésének tapintatát és visszafogottságát - az első angyaléhoz hasonlóan - elfordult alakja mutatja, de életerőt sugárzó eleven zöld színe a fenntartás és gyarapítás nélkülözhetetlen szerepére utal.
Végigszemlélve az asztal-oltár mellett elhelyezkedő három angyal szó-képét, láthatjuk, hogy a ciklus befejeződik, de nem zárul le. Ez a kör úgy tűnik, kinyílik az asztalra helyezett kehely fölé, melyben alig kivehetően a feláldozott áldozati bárány látható. A Hiszekegyünk utolsó része az Egyházról szól: az az a hely, ahol az eucharisztia kelyhe van és az Atya-Fiú-Szentlélek nevére történő keresztség révén minden ember meghívást kapott az örök élet lakomájára és az örök élet pedig nem más, mint eljutni oda, ahonnét az Isten Fia eljött hozzánk, hogy befejezve megváltói művét, visszavigyen bennünket Atyja házába, a Szentháromság ölébe.
Lám, Rubljov Szentháromság ikonjának képmeditációja messze továbbvitt bennünket a bibliai Ábrahám alakjától, hiszen a szent ikonfestő azzal, hogy tudatosan nem ábrázolta Ábrahám és Sára alakját, már Krisztus tekintetével pillant a mamrei jelenésre és annak konkrét történeti keretét egy mindenentúli kimondhatatlan tartalom megformálására használja: "Mielőtt Ábrahám lett, Én vagyok". Ez pedig már a Szentháromság titkára vet fényt, amit emberi elme ugyan meg nem érthet - fölfoghatatlansága miatt - de az ember-szív annál nagyobb örömmel zengheti a kerubok dalát, akik Istennek triszhágiont, háromszor-szentet énekelnek.
Bármikor - keresztet vetve, vagy imádság kereteként az Egy, igaz és élő Istent - Atya, Fiú és Szentlélek személyeiben - hittel szólítjuk meg, belépünk ebbe a misztériumba, a Szentháromság titkába.
Budapest, 2008. május 18. P. Vértesaljai László SJ
kép: Andrej Rubljov: Szentháromság (Moszkva, Tretyakov Galéria)
Isten igaz ikonja