Amikor egyszer Jézus a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálójukat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: "Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra." "Mester - válaszolta Simon - egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót." Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: "Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok". A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: "Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. Lk 5,1-11
Evezz a mélyre! -- vajon mi is habozás és késedelem nélkül követnénk egy ilyen felszólítást? Főleg, miután a napnak már vége, azaz feltehetően inkább új nap kezdődik, hisz "egész éjszaka" hiába fáradoztak, eredménytelenül: nem lenne jobb pihenni? S nemde, épp végeztek szerszámaik tisztogatásával? Fáradtan hallgatták prédikációját. Vajon mit gondolt Péter, hogy miért épp az ő bárkáját választotta ki Jézus? A méltánytalan, bűnös ember, akinek mondani fogja magát egy-két órán belül, miért nem érezte magát méltatlannak arra, hogy az ő bárkája legyen próféta a katedrája, a szószéke, miközben megrémült, mihelyst Jézus arra kérte, ami éppenséggel Péter szakmája? Péter nem volt a szavak embere, a rabbi beszéde lenyűgözhette, de: ez egy másik szakma, amihez ő nem ért. Talán a megtiszteltetés miatt érzett megilletődöttségen túl nem is értett sokat a magasztos szavakból? Előfordul ez a legjobb szónoknál is Jézus kiválasztottjának fantáziáját, képzeletét, sőt egész személyét megragadta azonban, amikor ijesztő fölényét Péter szakmajában mutatta be. Ki ez az ember? - kérdezhette magát, mint ahogy mi is tennénk, ha saját szakmánkban esne ez meg velünk - ki-ki találja meg a csodálatos halfogás megfelelőjét saját életében és szakmájában.
Péter azonban a Lélek vezetésével rádöbbent, hogy itt se nem véletlenről, se nem egyfajta látnoki képességről van szó, hanem hogy ez az ember az Úr embere, sőt az Úr maga. Te nem döbbennél, te nem rémülnél meg, ha mindez veled történt volna meg? De figyelmeztetlek: még megtörténhet! Sorozatos kudarcaid vitathatatlan sikerré válhatnak, ha engeded, hogy Jézus veled legyen!
Kiss Ulrich SJ
Ha
rendszeresen akarod kapni a vasárnapi gondolatokat, vagy szeretnéd
barátaidnak ajánlani, akkor szívesen küldjük a jövőben
elektronikus úton, e-mailben. Elég egy
üres üzenetet küldeni a következő címre:
kissulrich-homilia-subscribe@yahoogroups.com
2010. FEBRUÁR 07. ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP - "C" ÉV
