Mitől lesz valami szent? Mikor mondhatunk szentnek valakit? Egyáltalán értjük-e még ezt a kifejezést? A szent jelentéstartalma egyre jobban kikopik a köznyelvből, persze azért használjuk még: beszélünk szent épületekről és szent térről, a zarándokút is lehet szent, néha még egy-egy várost is ezzel a szóval illetünk. Ügyeink, elhatározásaink is lehetnek szentek. A csend is, az ünnepeink is. De mitől? Mikor lesz szent egy kapcsolat, a barátság, a szerelem, a házasság? A háború lehet szent? És a szenvedés? A szép, nemes, lélekemelő dolgainkat máris szentnek nevezhetjük? Vannak szent érzések? (A főszerkesztő előszavából)