„Alászállt a poklokra” (Mustó Péter elmélkedése)

Mindannyiunk életében megvannak a tapasztalatok – fájdalmak, remények, kudarcok –, ez már csak így szokott lenni az életben. Velem is így van ez. Viszont ahogy öregszem mindinkább azt veszem észre, hogy az, amit én az életben gyengeségnek, kudarcnak, hiánynak, éltem meg, vagy ami csalódást okozott, annak – messzebbről visszatekintve – megvolt az értelme. Mindennek ellenére valami jó – sőt, talán így is merem mondani: valami nagyobb jó – született belőle a személyes életemben. Hogy nálam ez miért alakult így, azt nem tudom megmondani. Mint ahogy azt sem, hogy miért alakul így talán mindenkinél a szó legmélyebb értelmében, legalábbis lehetőség szerint. Erről fogalmam sincs, mégis ezt az igazságot az egyik legfontosabb belátásomként, tapasztalatomként tartom számon. Talán azért, mert nekem sem volt olyan könnyű megszeretnem mindazt, ami van. A valóságot sem, saját magamat sem, sőt – és ez talán furcsán hangzik egy pap szájából – nekem még még a Jóistent sem volt olyan könnyű megszeretnem.

A telje blogbejegyzés elolvasható a jezsuita.blog.hu weboldalon.

Megosztom ezt a cikket: