A Milgram-teszt, avagy: éljen a nonkonformizmus!

Mélyen megmaradt az emlékezetemben egy eset. Repülőgépen utaztunk, amikor egy férfi nyíltan szembeszegült a légiutas-kísérők utasításaival. A gép leszálláshoz készülődött, ezért már érvényben volt az utasítást: mindenki üljön a helyére és kapcsolja be a biztonsági övét! Erre egy kigyúrt fiatalember mindezzel mit sem törődve felállt, és teljes nyugalommal kotorászni kezdett a poggyásztartóban. Elsőre udvariasan, de nagyon határozottan rászóltak a hangosbemondóból, hogy haladéktalanul foglaljon helyet. Ő azonban nem ült le, hanem kihívóan körülnézett, hogy neki ugyan ne parancsolgassanak. Mi, utasok persze egyre kellemetlenül kezdtük érezni magunkat; még a barátnője is – aki pedig igazán ismerhette – nyaggatni kezdte, hogy ugyan ne csinálja már tovább a feszkót… (Talán azért is maradt meg ennyire az emlékezetemben, mert mindketten magyarok voltak.) A srácnak azonban esze ágában sem volt engedelmeskedni. Sőt, talán még élvezte is egy kicsit, hogy hirtelen a figyelem középpontjába került. Még hosszú percekkel azután is, hogy befejezte a pakolást, tüntetően állva maradt és büszkén nézelődött. A vezető stuardess többször is rászólt, egyre magasabb hangszínen, utoljára már szinte kiabálva – aztán végül ő is elhallgatott (gondolom, így vannak kiképezve ezekre a helyzetekre). Hosszú percek teltek el, míg ez a nonkormista hazánkfia végre megunta a játékot, és ő is lehuppant az ülésre, mint a többiek. Még landolás előtt helyreállt tehát a rend.

A teljes blogbejegyzés elolvasható a jezsuita.blog.hu weboldalon

Megosztom ezt a cikket: