A jezsuita képzés elsőre hosszúnak tűnhet (lehet akár tizenkét év is), viszont rugalmas, ugyanis felvételkor és a fogadalmak, továbbtanulás előtt figyelembe veszik a jelentkező korát, képességeit, végzettségeit.  

Első két év: Noviciátus (próbaidő)

Ami mindenképpen szerepel a rendi képzésben, függetlenül attól, honnan jön a jelentkező (érettségi, diploma, doktorátus után, esetleg diakónusként vagy papként lép be) az a noviciátus. Ez a két év többek közt arról szól, hogy intenzíven próbára tegye a jelentkező elhatározását, Istenkapcsolatát, önismeretét, valamint megismerkedjen a rendi eljárásmóddal, a rendtagokkal, a rendalapító életével, és az általa írt Rendalkotmánnyal. A képzés e szakaszának központjában a harminc napos lelkigyakorlat áll. Ezen kívül kétféle időszakra lehet osztani a noviciátust. Van egy napirend szerint működő akadémiai időszak, amikor a novíciusmesterrel közösen tanulmányozásra kerül egy téma. Emellett van a probációs időszak, amikor a novíciusok négy-hat hétre elmennek különböző gyakorlatokra (kórházi munka, nagy lelkigyakorlat, gyalogos zarándoklat, különleges pasztoráció). Ez utóbbi periódus szolgálja leginkább a formálást, az előbbi pedig az eseményekre való reflektálást a novíciusmester lelki vezetésével. 

Belépéstől számított legkorábban két múlva letehetik a novíciusok a hármas fogadalmakat (szegénység, tisztaság, engedelmesség). Ezzel tanuló rendtagok lesznek.  

A következő hét év: Tanulmányok

A rendtagok először filozófiát tanulnak, két okból. Egyrészt ez készíti elő számukra a teológiát, másrészt képessé teszi őket a nem-keresztény, nem-vallásos emberekkel való párbeszédre. Ez idő alatt megismerkednek az emberi gondolkodás történetével, és megtanulják az ehhez szükséges nyelvezetet. Ennek időtartalma lehet két, három vagy akár négy év is.

Ezt követi a Magisztérium. Ez egy rendszerint két évig tartó gyakorlati időszak, amikor a fiatal jezsuita kipróbálhatja magát apostoli körülmények között. A magisztériumi feladat igen sokrétű lehet, kezdve a középiskolai kollégiumi nevelőségtől (Miskolci Jezsuita Gimnázium), a plébániai munkán át, az újságírásig vagy a rádiós munkáig (Vatikáni Rádió).

Ezután következik a teológia. Ez a szakasz általában négy évig tart, mely során a jezsuita Szentírás tudományt, dogmatikát, erkölcstant, és más teológiai tárgyakat tanul. Míg a filozófiai tanulmányoknál a puszta értelem általi megismerés áll a középpontban, addig a teológiában a hit általi értelmes megismerés a vezérfonal.

A következő három év: Szentelések

Általában a teológiai tanulmányok harmadik évében kerül sor a diákónusszentelésre, és fél vagy egy évre rá a papszentelésre. Miután a jezsuita rendtagokat pappá szentelték, rendszerint néhány éves kifejezetten lelkipásztori tevékenységet végeznek. Ezen a pasztorációs munkán kívül vagy emellett többen írják licenciátusi vagy doktori dolgozatukat.

Az utolsó év: Tercia

A képzés legvégén a tercia (a két év noviciátus után a harmadik probációs idő) következik. Ebben az időben kiértékelésre kerülnek az eddigi tapasztalatok, a jezsuita élet. Ennek lényeges eleme a harminc napos nagylelkigyakorlat, amelyet a jezsuiták ekkor végeznek másodszor és rendszerint utoljára. Ez a személyes, erőteljesen spirituális időszak közvetlenül az ünnepélyes fogadalmakra készít fel, valamint segít elmélyíteni és csiszolni az elköteleződést Krisztus és a Rend felé. Nem utolsó sorban lezárja a rendtag képzését.

Tercia után: Ünnepélyes fogadalmak

A nyilvános, ünnepélyes fogadalmakkal a jezsuita kifejezi állhatatosságát a legvégsőkig Jézus Krisztus mellett, a Rend kötelékében (ez lehet akár tizenöt évvel is a belépést követően). Ekkor szokás letenni a negyedik fogadalmat, ami a pápának való különleges engedelmesség, hogy bárhová elküldhető legyen a jezsuita, bármilyen feladattal.