A Társaságban a kezdetektől fogva voltak olyan szerzetesek is, akik nem voltak papok. Ők a jezsuita testvérek, akik szentelik életüket, hogy a Társaságot segítség céljának elérésében.
A kezdeti időkben elsősorban olyan feladatokra szánta őket a rend, amiket komolyabb iskolázottság nélkül is el tudtak látni, segítve az atyákat lelkipásztori és missziós munkáikban. Voltak közöttük kertészek, konyhások, szabók, ügyintéző testvérek.
